Kardió edzés vagy ámokfutás? – Amikor a rohanás irányítja a napod

Ma, amikor futva indultam a lányomért az edzésre, éreztem, hogy emelkedik a pulzusom. Nem csak a tempótól – dühös voltam magamra.
Miért rohanok? Mi történik, ha öt percet várnia kell? Ha pár perccel később érünk haza?

Mostanában gyakran veszem észre magamon, hogy mindig sietek: reggel az iskolába, onnan munkába, ebédről vissza a munkába, majd délután edzésre, este haza. Mintha minden percre pontos érkezés lenne az értékesség mércéje. Közben sokszor érzem úgy, mégis elkéstem – mert nem tudok megérkezni igazán.

Pedig ez a rohanás csak illúzió. Nem leszek tőle sem gyorsabb, sem hatékonyabb. Csupán aktiválódik bennem egy régi hiedelem: hogy akkor van „jól elvégezve” a nap, ha mindent kipipálok.

Ez a hiedelem azonban egy másik korból jön. Egy nyugodtabból. Ma már „non-stop” világban élünk, ahol a nap sosem ér véget — hacsak mi nem húzunk határt.

Engem ez a régi minta ma már inkább akadályoz. Ha belecsúszom, a napomból fékevesztett rohanás lesz, amiben nem kapcsolódom sem magamhoz, sem másokhoz.

Ismerős?

Ha igen, íme néhány módszer, ahogyan én lassítok — hátha neked is működik:

1. Figyelem, hogy rohanok-e

Sokszor csak akkor veszem észre, ha már javában benne vagyok. De már ez is egy lépés.

2. Megállok egy pillanatra

Megkérdezem magamtól: Tényleg fontos most sietni?
Néha igen. De legtöbbször nem.

3. Tudatos érkezés az „itt és most”-ba

Ha nem fontos rohanni, adok magamnak pár percet.
Bekapcsolom az öt érzékszervemet:

– Mit látok?
– Mit hallok?
– Milyen szagot, milyen ízt érzek?
– Mit érintek?

Ez segít lelassítani, megérkezni a jelenbe.

4. Tudatosabb folytatás

Ha már sikerült lehorgonyoznom, felemelem a fejem. Figyelek az épületekre, a fákra. Néha meg is állok egy pillanatra csak azért, mert jólesik.

Próbáld ki te is

Ha téged is érint ez az örök rohanás, adj pár percet magadnak. Nézd meg, mi változik. Lehet, hogy pont ez a pár perc teszi békésebbé a napod.